pulzus2013oktober19 (PDF)

MEGÉRKEZTÜNK!

Lelkes, mit sem sejtő
diáksereg lepte el
Magyarót, a szomszédnéni
és szomszédbácsi nagy
“örömére”, akikről már
legendák terjengenek a
felsőbbévesek körében.

Hiába próbálnának
cselszövések útján
kifogni a vásárhelyi
diákkal, értelmetlen
volna. Mi már sok
mindent túléltünk!
Sikeresen felvételeztünk

és sikerrel vészeltük át a
legelső anatómia
gyakorlatokat, a
tanársegédek
szívatásait és készen
állunk a szemináriumra
is! Mi már megmásztuk

SZOMSZÉDOLÁS

a magyarói dombokat,
átéltük az első éjszakát
és még ki tudja mit
csináltunk! Magyarói
legények, kössétek fel a
derélyest, mert a
vásárhelyiek menőbbek!

A magyarói éghajlat
előre nem látott
viselkedési formákat
váltott ki néhány
embertársunkból.
Történetesen, a
Kashyyyk csapat
vezetője, vélhetően
fiziológiás
szükségleteinek
kielégítésenek
céljából, már félúton
bekérezkedett a képen
szereplő néninek a
háztartásába. Csak
azt sajnáljuk,
hogy a szüreti bálok
szezonja nem tartott
ki a Gólyatábor
kezdetéig…

INTERGALAKTIKUS SZOMBATI MENŰ AJÁNLATUNK
“IZEK KAVALKÁDJA”

Botika, a
szakácstanonc,
szívárogtatta ki lapunk
számára a mai menűt.
Állítása szerint ennél
finomabbat még az 1es bentlakásban sem
főznek a lányok.
Elszólását majd a gólyák
fogják alaposabban
szermügyre, vagyis
szájűgyre venni.

Botika főzés közben

Specialitásaik:
Reggeli: “Felvágottak
hideg áradata”
Ebéd: “Csíki zöldségleves Dénes- módra
bolognai spagettivel”
Vacsora: “Edd meg
vacsora magyarói
módra”

2. oldal

„Már óvodásként magam készítettem a
szendvicseket. A kedvencem a
medvesajtos volt. (…) 120 emberre
főzni se nehéz, csak össze kell fogni az
embereket! A gulyásokat nem lehet
elrontani, ha szívből főz az ember.”

Ráduly Dénes, jediséf
főszakács

INTRAGALAKTIKUS INTERJÚ-SOROZAT A MAGYARÓIAKKAL

Szász Piroska, fickói lakos
Szász Piroskával a veterán gólyatáborozók által csak “könyvtárként” ismert kiskereskedelmi
egység mellett találkoztam. Mindenképp benne szeretett lenni kiadványunkban. Mi pedig
kíváncsiak voltuk Magyaró község lakóinak a véleményére.

-

Kezitcsókolom! Kíváncsiak vagyunk a magyarói lakosok véleményére: mit gondol a vásárhelyi diákokról?
Jó napot! Fickón lakok, az iskolával szemben. Én fickói vagyok.
Mégis mit gondol, jó hogy annyi diák van itt? Ön szerint jót tesz?
Nagyon jó. Jót tesz minden féle értelemben.
Mégis milyen értelemben?
Minden féle értelemben.
Meglátása szerint, zavar valakit a jelenlétünk? Mindenki örül?
Mindenki örül. Én is örülök. Jöjjenek még!
Isten áldja!

Szilágyi Erzsébet, magyarói háziasszony
Szilágyi Erzsébettel pénteken, az iskolánál várakozó gyereksereg mellett találkoztam. Kissé
meglepetten fogadta kérdéseim, de a végére kedélyesen konstatálta, hogy Magyaró község a
marosvásárhelyi diákok népszerű úticéljává vált az elmúlt években.

-

Jó napot! Újságot szerkesztek. Megkérdezném: tudja, hogy jelenleg több mint száz egyetemista tartozkodik
itt?
Nem. Magától hallom. De szoktak jönni minden felől, nagyon szeretik itt.
Ön helyesli?
Nagyon. Csak többet kéne megtudjanak a faluról, mert ez egy régi falu. Történelme van! Nem csak buli, buli…
Most kirándulnak a gyerekek, hegyet másznak.
Nagyon helyes. Csak másszanak… A mai fiatalok… Itt mindenki örül. Mi csak örvendünk. Szeretjük Önöket!
Viszontlátásra!

Lovász József, gazdálkodó
Lovász úrral a polgármesteri hivatalnál találkoztam, mikor Piroska nénit vitte haza
a fiával, akinek nem rég vették le az orvosok a gipszet a lábáról, hisz nyílt törést
szenvedett.
Közösen mesélték el, hogy hallották hírét a vásárhelyi egyetemistáknak. Még
Fickón is azt beszélik az emberek, hogy hogyan táncoltatták meg az “orvosok” a polgármester úr feleségét a szüreti
mulatságon. Szívesen várnak minket, de legközelebb Fickóra is menjünk el - kérték tőlem!

3. oldal

MIKROGALAKTIKUS MINIINTERJÚ-SOROZAT

Máté Miki (ÁOK)
Máthé Mikiről azt kell tudni, hogy a magyarói sáros dombokat az otthonról hozott Converse
cipőkkel mászta meg. Meg is bánta. De legalább őszintén gyónta meg gondolatait az élet
súlyáról, a hazai lányokról és körülményekről, mivelhogy ő egyenesen Óbudáról érkezett
Marosvásárhelyre, vagyis inkább Magyaróra.

-

Máté, ”h” nélkül. Hogy vagy? Milyen volt a kirándulás?
Igen, “h”. Úgy tudom Erdélyben rengetegen viselnek keresztnevet vezetéknévként.
Mégis milyen Vásárhely a budai lankás tájakhoz képest? Mi a különbség?
Mintha itt sokkal segítőkészebbek lennének az emberek. Balkánra számítottam, de csalódtam. Szerencsére…
Mi a legkellemetlenebb élményed?
Hogy 8-1-re kikaptunk. Ennél rosszabbat aligha tudnék elképzelni.
Milyen a hazai hölgy-felhozatal?
Inkább tartózkodok.
Mit nézel meg először egy lányban?
Rólam azt kell tudni, hogy iszonyatos módon fenék-mániás vagyok. Tehát, először fenék, majd a szemek. De ha
a hátsó nem jön be, akkor hagyom az egészet…
Mi van ha meglátsz egy igazi nőt a gyorskajáldában?
Vásárhelyen csak hagyományőrző szoknyás egyedek járnak oda. Otthon, a HÉV-megállóban bátran
leszólítanám: „Hé, Dóri, hogy vagy? Nem Dóri? Kati?! Találkoztunk már, nem emlékszel?”
És beszokott jönni ez? A barátnőd otthon maradt?
Persze, de az otthoni szálakat már lezártam.
Hiszel az ilyen lélekvándorlós hókuszpókuszokban?
Nem, katolikus vagyok. Minden kéthetente, vasárnap, lejárunk Veszprémbe a nagyihoz és akkor misére is
megyek.
Hogy hívják az óbudai plébániatemplomod? Ki a védőszentje?
Húúúúú…. Hát, nem tudom. De tényleg…. Azonban Veszprémben, Szt. György. Asszem…
Majd legközelebb megnézed! Érezd jól magad!

A kiadvány megjelent a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) Gólyatáborának az
alkalmából , 2013. október 19.-én Marosmagyarón.
Szerkesztette: Dudás Csaba

4. oldal